-Na,majd megcsinálom délután.- motyogtam magamban,aztán végre felöltöztem. Leginkább Kevin miatt keresgéltem,hogy ne nézzek ki nyomin. Bár számára csak barátság, nekem azért ennél több.
De erről ő nem tudhat.
Miután mindennel elkészültem lementem.
Anya már elkészítette a tízóraimat.
-Megírtad a házidat? - kérdezte anya mosolyogva.
-Haha. Még jó,hogy ezen héten csak beszélgetünk és ismétlünk. Majd a következő héttől lesz a bonyodalom.
-Dehogy lesz kicsim! Ügyes vagy!-mondta anya én meg csak bólintottam és felvettem a táskámat.
-Szia!-köszöntem el,aztán elindultam. Kevin megint megvárt és együtt mentünk be a suliba. Nem nagyon beszéltünk, de akkor is örültem. (Egy kicsit).
Emmával az udvaron találkoztam és el is mentünk beszélgetni. Megtárgyaltuk a tegnapi dolgot. Meg megköszöntem neki,hogy tegnap kimentett. Hirtelen nem tudtam,hogy hogy mutassam be neki Kevint. Ez kissé fura, mert egyértelmű lett volna, de most összezavart minden.
-Amúgy csinos vagy! Sejtem miért. - mondta Emma mosolyogva, aztán Kevinre nézett.
-Köszi, de hát semmi értelme, mert alig látjuk egymást és szerintem nem nagyon vette észre.
-Figyi, majd kialakul.- próbált megnyugtatni,de nem igazán sikerült. El voltam keseredve.
-Neki ez csak egy barátság lesz mindig.
-Szerinted. - mondta Emma,aztán megragadta a kezem és behúzott a suliba,mivel én teljesen lefagytam gondolkodás közben.
'Első óra' ofő volt. Elmondott pár fontos dolgot a tanár (mint például a házirendet,amit már mindenki tud) aztán szabadfoglalkozás volt. Mindenki beszélgetett. Clara megint egyedül ült. Megsajnáltam és odahívtam közénk. Óra végéig beszélgettünk.
-Szerintem jófej. -mondtam Emmának,amikor kimentünk a teremből.
-Az. Mostmár én is látom, csak nem értem,hogy eddig miért volt ellenséges velünk.
-Talán félt.
Második órán matek volt. Átismételtük a tavalyi anyagokat,aztán akik nem voltak hétfőn elmesélték,hogy hogyan töltötték a nyári szünetet. Hát amikor Andrew végre végzett Sarah ( a matek tanár) már majdnem elaludt. Hamar eltelt az óra. Örülök,hogy még csak beszélgetős órák vannak, de azért eléggé unalmas. Nem mintha inkább tanulnék.. csak hát.. mindegy..
Már nagyon éhes voltam 6. óra után. Megettem a két zsemlét amit anyu reggel csomagolt és már innivalóm sem volt. Amint hazaértem egyből a hütőhöz mentem. Azonban nem,hogy sonka nem volt otthon.. még kenyér sem.
-Ez remek. - motyogtam.
Lehoztam a pénztárcám és elmentem a boltba. Akkora sor volt,hogy mikor végre én is a pénztárhoz értem.. majdnem elájultam. Nagyon szédültem és fájt a hasam is. Anyáék még dolgoztak. Katy találkozott az egyik régi ismerősével,aki most itt van Hollywoodban. George oviban. Szóval enyém volt az egész lakás. Miután ettem már jól voltam.. és gondoltam,hogyha már jól vagyok eszek egy kis csokit. Ez az amit nem kellett volna, úgyanis én csokifüggő vagyok, és egy tábla csoki nem volt elég. Ezután megint hányingerem lett. Szóval így telt a délutánom. Este már semmi bajom nem volt és lehet,hogy anyának nem kellett volna mondani ezt az egészet,mert ilyenkor alig akar elengedni otthonról. Még akkor sem enged szívesen suliba ha csak gyomorrontás,mert mindig azt mondja: "sosem lehet tudni mitől van"☺
'Első óra' ofő volt. Elmondott pár fontos dolgot a tanár (mint például a házirendet,amit már mindenki tud) aztán szabadfoglalkozás volt. Mindenki beszélgetett. Clara megint egyedül ült. Megsajnáltam és odahívtam közénk. Óra végéig beszélgettünk.
-Szerintem jófej. -mondtam Emmának,amikor kimentünk a teremből.
-Az. Mostmár én is látom, csak nem értem,hogy eddig miért volt ellenséges velünk.
-Talán félt.
Második órán matek volt. Átismételtük a tavalyi anyagokat,aztán akik nem voltak hétfőn elmesélték,hogy hogyan töltötték a nyári szünetet. Hát amikor Andrew végre végzett Sarah ( a matek tanár) már majdnem elaludt. Hamar eltelt az óra. Örülök,hogy még csak beszélgetős órák vannak, de azért eléggé unalmas. Nem mintha inkább tanulnék.. csak hát.. mindegy..
Már nagyon éhes voltam 6. óra után. Megettem a két zsemlét amit anyu reggel csomagolt és már innivalóm sem volt. Amint hazaértem egyből a hütőhöz mentem. Azonban nem,hogy sonka nem volt otthon.. még kenyér sem.
-Ez remek. - motyogtam.
Lehoztam a pénztárcám és elmentem a boltba. Akkora sor volt,hogy mikor végre én is a pénztárhoz értem.. majdnem elájultam. Nagyon szédültem és fájt a hasam is. Anyáék még dolgoztak. Katy találkozott az egyik régi ismerősével,aki most itt van Hollywoodban. George oviban. Szóval enyém volt az egész lakás. Miután ettem már jól voltam.. és gondoltam,hogyha már jól vagyok eszek egy kis csokit. Ez az amit nem kellett volna, úgyanis én csokifüggő vagyok, és egy tábla csoki nem volt elég. Ezután megint hányingerem lett. Szóval így telt a délutánom. Este már semmi bajom nem volt és lehet,hogy anyának nem kellett volna mondani ezt az egészet,mert ilyenkor alig akar elengedni otthonról. Még akkor sem enged szívesen suliba ha csak gyomorrontás,mert mindig azt mondja: "sosem lehet tudni mitől van"☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése