✖ Első tanítási nap

Reggel kissé későn ébredtem. Anya és apa már elment dolgozni. Ma Katy vitte a be Georget az oviba. Mielőtt elindultak volna, még sikerült beszélnem Katyvel.

-Figyi, kéne egy kis pénz. 

-Attól függ mire. - mondta, és közben George dzsekijével vacakolt.

-Szeretnék valahova jelentkezni.

-Aha én meg híres akarok lenni.

-Na, de légyszi. Fontos nagyon, és apáék nem iratnak be.

-Rábeszélem őket, te meg rábeszéled a tetkóra. Na?

-Áh biztos nem engedik meg.

-Akkor biztos nem fogsz táncolni. - mondta mosolyogva és kiment. 

Ha pénzről van szó Katy mindig olyat mond amitől nem tudok lépni. Ő nem akarja annyira a tetkót. És nagyon jól tudja,hogy nincs tetoválás ebben a házban,mert anyáék nem szeretik. Mivel Katy nem várt meg, és nem is jött már vissza, kénytelen voltam gyalogolni. Amikor az utcából kiértem... megláttam Kevint. Annyira örültem,hogy megint látom. Tegnap fél órát beszéltünk telefonon. És még két órát skypeztünk. Nagyon jó fej. És aranyos. Azt hiszem beleszerettem...

-Szia Vicy! Vicy! Hahó!-köszönt Kevin.

-Mi?- mondtam hirtelen,amikor észbe kaptam.

-Csak köszöntem. 

-Bocsi,csak elgondolkodtam. 

Ezután egy percig csöndben mentünk egymás mellett. Aztán egyszerre kérdeztük: 

-Hogy vagy?

-Öhm, köszönöm jól, és te? - nevettem.

-Én is. Suli után ráérsz? Megyünk a haverokkal hamburgerezni és csatlakozhatnál.

-Hát,ha nem zavarok és a barátaidnak is megfelel, akkor elfogadom a meghívast.

-Ötre érted megyek. Elkérlek a szüleidtől.

Örültem, hogy elhívott. Őszintén mondva, nem számítottam erre,hogy ilyen könnyen fog menni. Teljesen be voltam rezelve,hogy vajon lesznek-e barátaim. És tessék. Talán még megszeretem ezt a helyet.
Mikor beértünk a suliba..én megkerestem Emmát. Ő pedig az osztálytársait. Emmával csengetésig beszélgettünk. Hamarabb bejöttünk, mert a diákok háromnegyede megfagyott az udvaron. Előpakoltam matekra. Emmával beszélgettem, míg a tanár nem be nem jött. Közben körbenéztem az osztályban. Emmával ketten ültünk. A fiúk csoportot alkottak és telefonoztak. Volt még egy csoport. Ők voltak a népszerűek. Akikkel Emma is jóban volt. És volt egy lány aki egyedül ült a hátsó padban... és hol a körmét rágta, hol a haját igazította, miközben az osztályt nézte.
-Vele mi van?
-Clarával?
-Igen.
-Ja, hát őt nem igazán bírjuk.
-Mert?
-Tavaly év elejétől ilyen. Egyedül van, mert bárki szeretett volna hozzá közeledni, vagy beszélgetni vele.. elutasította. És folyton flegmázott. Ezért nem bírjuk. De ahogy tudom.. sulin kívül sincsenek barátai.
Erre nem mondtam semmit, csak bólintottam, bár tudtam,hogy nem véletlenül nem enged közel magához senkit. Szerintem történt vele valami, amin még nincs túl. És fél belevágni egy új életbe. Ezért megpróbálkoztam vele én is. Matek után odamentem hozzá.
-Szia.- köszöntem neki, mosolyogva.
-Hello. - nézett rám gúnyos tekintettel... és olyan volt mintha muszáj lenne visszaköszönnie. Pedig szerintem ez alapvető. Na mindegy... Bemutatkoztam neki,mire a válasza csak egy 'ok' volt. Aztán megkérdeztem tőle,hogy hogy van, de mielőtt válaszolt volna... bejött Ms. Angel. Bár, úgyis csak egy bizonyos 'jól' lett volna a válasz. Nem tudom,hogy miért nem mer ismerkedni. De még szeretnék vele beszélni később. Hátha meg lehet vele értetni,hogy így nem tud barátkozni és megismerkedni új emberekkel. Rajz órán szabadfoglalkozás volt. Mivel Louis a rajz tanár beteg lett, így Ms. Angel helyettesítette. Én Emmával és a népszerű lányokkal beszélgettem,amikor Ryan felkiálltott...
-Hé, üvegezzünk.
-Tsss, halkabban.- szólt rá Angel,mikor felnézett a naplóból.
Ryan figyelmen kívül hagyta, és mindenki az asztalához ült. Kivéve egy embert...Clarát.
-Őt is idekéne hívni. -mondtam...bár lehet,hogy jobb lett volna befogni, mert a kijelentésem után mindenki furán nézett rám.
-Igaza van!- mondta végül Emma.
-Hát jó,oké. -mondták a többiek,aztán Emma szólt Clarának,hogy csatlakozzon.
Először Clara nemet mondott, de aztán oda jött közénk és elkezdtünk játszani. Angel megint ránk szólt, és mondta,hogy mindenkit visszaültet a helyére, ha még egyszer ránk kell szólni. így kénytelenek voltunk csendben maradni. Aztán két perc múlva mondta , hogy kimegy,és maradjunk olyan csendben mint ahogy most vagyunk. Ez persze, az ellenkezőjét váltotta ki, és mindenki kiabálni kezdett. Mikor hallottuk a cipője kopácsolását egyből elhallgattunk.
-Ügyesek vagytok!- mondta mosolyogva és visszaült a tanári asztalhoz.
Mi persze, furcsáltuk az egészet.
- Halljátok, nem azt mondta tavaly az összes tanár,hogy a tanáriig elhallatszik a kiabálásunk?- kérdezte Emma.
-De. A sok fejmosás ellenére, pedig elég jó volt a tavalyi év. - mondta Greg.
Rajz óra után az összes óra hamar elrepült,aztán elköszönve mindenkitől haza indultunk. Emma mondta,hogy mindennap elkísérhetne haza,mert arra rövídebb neki is az út. Így hazáig is tudunk beszélgetni. Útközben elmeséltem neki a Kevines dolgot, és nagyon kíváncsi lett. Aztán eszembe jutott az is,hogy meghívtak hamburgerezni, így azt is elmeséltem. Mikor a házunkhoz értünk, Emmával megbeszéltük,hogy nem sokkal ő is odajön, és hogy ne csináljak hülyét magamból zavaromban, majd leállít.. és ha nem tudok mit csinálni ad pár tanácsot. Aztán amikor bementem.. felmentem lezuhanyozni. Utána felöltöztem és lementem anyáékhoz enni.
-Szia, hát te?-kérdezte anya miközben engem nézett.
-Hát én mi? - kérdeztem vissza, bár tudtam,hogy az öltözékre gondolt. Aztán csengettek...
Kevin volt az. Anya kinyitotta az ajtót, és behívta Kevint.
-Hűű, mondta Kevin mikor rámnézett. -Akarom mondani.. nagyon csinos vagy.
-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.
-Kevin vagyok, én is ide járok suliba, és egyik nap találkoztam Vicyvel. A barátaimmal megyünk hamburgerezni és elszeretném hívni a lányát.
-Menjetek csak. Ezután anya szokásosan kb. 2 percig csak arról beszélt,hogy mennyire örül annak,hogy szereztem barátokat. És ,hogy örül.hogy megismerhette. Meg,hogy mennyire jó,hogy a közelben lakik.. aztán megragadtam Kevin karját és kimentünk mielőtt anya túlzásba esik és sok-sok kellemetlen dolgot elmesél.
- Fél hatra itthon lesz. - intett Kevin beültünk a kocsiba. Anya mosolyogva nézett minket az ablakból, aztán végre elindultunk. Amikor odaértünk még nem volt ott senki. Mármint Kevin barátai közül. Tíz perc múlva megláttam Emmát, félszemmel ránéztem és intettem neki, nehogy feltünő legyen. Azonban Kevin barátai még nem voltak ott. Pár perccel később csörgött a telefonja..
-A többiek nem jönnek, közbe jött valami.
-Értem, akkor csak ketten leszünk.
-Úgy néz ki. -mondta és rámmosolygott.
A hasam görcsölni kezdett. Kissé ideges lettem és folyton ezt ismételgettem magamban..: 'Én kettesben Kevinnel. Én kettesben Kevinnel...' Érdekes, mert amikor először találkoztunk, még nem volt ez,vagy másodszor.  Most,hogy jobban megtetszett, mintha félnék a tudattól.
Mielőtt elájultam volna, Emma odalépett az asztalhoz.
-Szia, Vicy.  Régen láttalak. - mondta és rám kacsintott.
-Emma, rád sem ismerek, nagyon megváltoztál. - kacsintottam vissza, aztán bemutattam őket egymásnak.
-Kevin ő Emma, régen nagyon jóban voltunk. Emma ő Kevin.. a ..
-Az egyik barátod. -segített ki Emma.
-Nagyon örülök mondta Kevin, amikor kezet fogtak. -Van kedved csatlakozni hozzánk?- kérdezte Kevin,aminek nagyon örültem,mert így legalább nem lesz annyira kellemetlen ez az egész.
Nagyon jól éreztem magam, sajnos Emmának előbb elkellett mennie,de utána tíz perccel mi is elindultunk. Abban a tíz percben már nem voltam ideges. Teljesen megnyugodtam. Sajnos ekkor már menni kellett.
-Köszi, nagyon jól éreztem magam. - mondtam neki,amikor kiszálltunk a kocsiból.
-Én is, mondta és adott egy puszit, bár valahogy észre vette,hogy zavarban vagyok. -Baj van?- kérdezte.
-Nem, nincs csak az egész család minket bámul az ablakból.- nevettem.
-Óh az nem baj.  Mi csak barátok vagyunk,így nem gond. Ugye?
-Igen, persze. - füllentettem közben a hajamat igazgattam. Mint mindig,ha zavarban vagyok.
Amikor elköszöntünk egymástól.. bementem.
-Sziasztok, megjöttem és eljöhettek már az ablaktól.- mondtam mosolyogva.
-Hát, mi nem is néztünk titeket.- mondta apa és felment Katyvel és Georgeval. Ezután kérdőn néztem anyára.
-Én csak az ablakot takarítottam.- füllentette anya.
-Aha és hol vannak a tisztító szerek?-kérdeztem nevetve.
-Ajj. Tudtam,hogy valamit elfelejtettem. -mondta anya és elnevette magát.
-Aha, persze. - ráztam meg a fejem mosolyogva, majd levettem a kabátomat és felmentem a szobámba. Bepakoltam és bekapcsoltam a tévét.

✖ A rosszul indult nap, és a csodás délután

Reggel amint kikászálódtam az ágyból.. a tükör elé mentem és kissé megijedtem magamtól. A hajam borzalmas volt. És a tegnapi smink se jött le a zuhányzásnál teljesen. Sminklemosóm meg elfogyott. Tehetetlenül néztem magam pár percig aztán elkezdtem felöltözni. Ezután a fürdőszobába siettem. Katy éppen fésülködött.
-Csinálj valamit a hajammal,kérlek!- mondtam neki rémült arccal.
Katy hangosan felnevetett.
-Persze, hahaha... nagyon vicces, de most segíts légyszi!
-Jól van, jól van. Mosd meg!
-Mi? Tegnap mostam hajat. Méghozzá azzal,amit te vettél.
-Ami a bal oldalon volt?
-Igen.
-Az a balzsam. A jobb oldali a sampon. Nem olvastad el?
-Siettem, basszus. Ajj. - sütöttem le a szemem.
-Mosd meg és kivasalom neked. Két perced van.
Gyorsan a kád felé hajoltam és megmostam a hajam. Ezután megszárítottam.. Katy pedig kivasalta. Kölcsön adta a lemosót, így a sminkem is tökéletes lett. Végülis évnyitóra mégis csinosan kell mennem. Szokás szerint rosszul indul a reggelem, amikor valami ünnepély van. Talán mert ki kell öltözni és kellemetlenül érzem magam. Még volt időm a vasalás és a smink elkészítése után.. így nem kellett kapkodnom a reggelinél sem. Anyu csomagolt egy szendvicset, aztán már indultam is volna,amikor apa kijött a szobából.
-Állj!- szólt utánam apa, de Katy is visszafordult.
-Jajj, hagyd már apa. -mondta Katy.
-Haj rendben.
Mért végig apa.
-A sminket meg lemosod!-jelentette ki.
-De apa!-förmedtem rá. Ő pedig Katyvel és anyával kacagni kezdett.
-Most mi van? - néztem értetlenül.
-Csak vicceltem, butus. Katyvel is eljátszottam régebben. Gondoltam hátha elhiszed te is.
-Aha, biztos.-válaszoltam, de közben nem is figyeltem annyira rá,mert csak a sulin járt az eszem,hogy vajon befogadnak-e majd.
Katyvel kimentünk a kocsihoz.
-Ha bármi gond van szólj. Esetleg,ha...
-Esetleg ha szemétkednek velem, szóljak és majd elintézed. Tudom,tudom. Felfogtam oké? Nem lesz gond. És nem kell megvédened.
-Oké, én csak szóltam.
-Ahogy mindig. - mosolyodtam el.
Amikor a sulihoz értünk én kiszálltam, Katy pedig leparkolt valahol. A diákok még az udvaron álltak.
 Mindenki csoportot alakított. Csak én álltam egyedül a suli közepén.
Két perc múlva már Katy is mellettem állt.
-Na menjünk. Tudakoljuk meg,hogy melyik a mi osztályunk. - mondta és el is indult. Én még ott álltam egy fél percig.. aztán odamentem az egyik csoporthoz.
-Sziasztok! Vicy vagyok,még új és a 10/a osztály tagjait keresem.
-Mi vagyunk azok. - szólt egy ismerős hang.
-Emma?
-Személyesen!-mosolyodott el.
-De régen láttalak, te jó ég!
Régebben Emma volt a legjobb barátnőm.
Még Californiában. Szinte mindent együtt csináltunk. Csak aztán családi okok miatt 4. osztályban elment. Akkor elváltunk egymástól. Annyira örültem neki.
Meg persze annak is,hogy nem vagyok egyedül. Amikor bementünk a terembe.. még volt 5 percünk arra,hogy meséljünk pár dolgot. Emma mondta,hogy üljek mellé.
Lepakoltam a cuccaimat a mellette lévő asztalra, aztán szerettem volna elhívni hétvégén a plázába, de az ofő bejött a terembe.
-Jó napot! Szinte senki nem vette észre,hogy bejött, csak Emma és én.
-Jó napot!- köszönt hangosabban,mire mindenki rá figyelt.
-Köszönöm. Megtiszteltetés,hogy figyelnek rám.. már az első nap. Mindjárt lemegyünk az aulába és elfoglaljuk a helyünket.
Szokás szerint,aki megszólal az ünnepély alatt osztályfönőkivel megy haza. -közölte és leült az asztalhoz.
-Victoria Simpson!- kiáltott fel a naplóból felnézve.
-Igen?-néztem fel kissé ijedten.
-Gyere ki! Te vagy az új kislány ugye?
-Hát öhmm igen. Én lennék.
-Ideges vagy?
-Nem, dehogy!-füllentettem,mert nagyon is ideges voltam.
Ideges voltam,mert nem tudtam mi lesz a beilleszkedéssel kapcsolatban.
És mert kellemetlenül éreztem magam a ruhában.
Olyan melegem volt, mintha Afrikában lettem a volna. A víz folyt rólam. És a hajam is  kezdett szétjönni. A smink elmosodott.
A hasam pedig görcsölt. Haza szerettem volna menni, de nem tehettem. Az ünnepély halál unalmas volt, mint mindig. Utálom az ünnepélyeket.
A hasam még mindig fájt és egyre rosszabb volt,de akkor még nem volt vége,mert még vissza kellett menni a terembe.
Az ofő lediktálta az órarendet. És a tanárokat akik majd tanítanak minket ebből meg abból.
Egyébként az ofőt Peternek hívják. Peter Cooper.
Mikor mindennek vége lett végre elindulhattam haza. Katynek mondtam,hogy inkább gyalogolok most.
Egyből feltette a szokásos kérdéseit,hogy 'mi a baj, mi történt?!' én pedig győzködtem, hogy semmi gond,csak haza sétálok egyedül.
Komolyan néha rosszabb mint anya vagy apa. Később viszont megbántam,hogy nem kocsival mentem. Úgyanis szakadni kezdett az eső én pedig bőríg áztam. Sőt el is estem,amikor már majdnem hazaértem. Megcsúsztam a sárban, ami az éjjeli eső miatt keletkezett. Gyorsan körbenéztem,hogy nem-e látta valaki. Aztán megkönnyebülten tovább mentem.
-Hahó, ez nem a tiéd? - kiáltott utánam... bevallom egy nagyon helyes srác... Az egyik könyvemet lobogtatta a kezében, ami a táskámból eshetett ki.
-De, köszönöm szépen.- mondtam,amikor visszamentem oda ahol elestem.
-Nincs mit. Nem ütötted nagyon meg magad? -kérdezte. Én csak néztem meredten a földet...
-Nyugi, csak én láttam. Én is csak, azért mert pont jöttem ki.
Mosolyt erőltettem az arcomra. És mutatva megkönnyebülésemet, válaszoltam...
-Nem.
-Akkor jó. Merre laksz?
-Hát öhm, még egy utca.
-Hazakísérhetlek?
-Oh, aranyos vagy, de nem szükséges.
-Szívesen elkísérlek egy darabig... ha a házatokig nem szeretnéd. Legalább megismerhetjük egymást. Kevin vagyok.
-Vicy.- nyújtottam a kezem.
Jól éreztem magam vele. Sokat beszélgettünk. És kiderült az is,hogy ide jár ő is suliba. Csak ő 12.-es.
Megálltunk út közben egy dombnál,ahol elkezdünk hülyéskedni. Csináltunk képeket...és nagyon jól elvoltunk. Még csak most ismertem meg,de azonnal megkedveltem. Később mentem haza, amiért le is szidtak, de a jó hír,hogy Kevin megadta a telefonszámát, és este fel is hívtam.

✖Az utolsó nap

Ma van az utolsó nap a nyári szünetből. Holnap kezdek az új suliban. Őszintén szólva.. nem várom. Nem szeretnék holnap iskolába menni. Újabb beilleszkedés. Új osztály. Új barátok. Szerencsére jó vagyok az ilyen dolgokban. Könnyen szerzek barátokat és könnyen illeszkedem be,de most.. most valahogy félek ettől az egésztől.. Apára viszont haragszom,mert nem iratott be abba a tánc suliba ahova én szeretnék járni. Nem szeretne kidobni pénzt ilyenekre. Pedig nem dobná ki,mert szeretek táncolni és fejlődnék is. Na mindegy...
Miután kiszálltam az ágyból, felöltöztem és lementem reggelizni.
-Vicy, anya azt mondta, menj el a boltba!-mondta Katy,amikor leültem az asztalhoz.
-Katy, én neked mondtam,hogy menj el! -szólt anyu, mikor kijött a fürdőszobából.
-De anyu, mindig én megyek. Vicy is el tud menni. Ugye George?
-Igen, Vicy is elmehet.- mondta George, aki azért ért egyet Katyvel,mert megígérte neki...hogyha 'népszerű' lesz mindenhova elviszi magával. A hat éves öcsém még nem érti ezeket a dolgokat, szóval megtudom érteni szegényt. Katynek nincs esélye ilyen téren. Nem tud énekelni,mert nincs jó hangja... de akkor is azt hiszi,hogy született tehetség,mert egyszer elhívták valahova énekelni, és valakinek megtettszett a hangja. Valahogy így volt.  Na mindegy.. Vele azóta rossz a kapcsolatom mióta elköltöztünk. Californiában nem volt ilyen, de apa áthelyezése őt is megrázta.
-Anya! Én ma nem tudok vásárolni,mert dolgom van.  - pattant fel Katy az asztaltól.
Pár perc múlva apa is megérkezett.
-Sziasztok!
-Szia apa! -rohant le a lépcsőn Katy. - Tudom,hogy eddig nemet mondtál, de nagyon fontos lenne, hogy elvigyél magaddal a koncertre. Beszélnem kell valakivel.  Légyszi,légyszi,légyszi.
-Nem, nem és nem! - válaszolt apa, és letette a táskáját a székre.
Én felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. Közben előszedtem a szekrényemből pár ruhát. Próbáltam kiválasztani,hogy  másnap mibe megyek. Amikor kinyitottam a másik szekrényt egy tucatnyi játék kiborult a szekrényemből.
-GEORGE! - kiáltottam.
-Mi van már? - mondta, amikor megállt a szobám előtt.
-Ez..ez..ez... ez mi ez? - néztem az összes kis autót és legót ami a lábam előtt hevert.
-Hát anya mondta,hogy takarítsak össze,mert jönnek a nagyiék. Bocs. - húzta el a száját.
-És ez neked takarítás? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Jól van na! Nem volt elég energiám.-mondta én pedig becsuktam az ajtót előtte, aztán egy perc múlva újra kinéztem.
-Várj csak! Ezt te fogod összeszedni!
-Ajj, oké. De mit kapok cserébe?
-Egy tanácsot : A szobám tabu, tilos belépni engedély nélkül. Ha nem akarod,hogy szóljak anyának, megfogadod a tanácsom.
-Megfogadom!- mondta, és elkezdte összeszedni a játékait. Ezzel mindig megtudom győzni, ha azt mondom szólok anyának, megijed. Mert akkor két és fél hétig ő takarít a lakásban. Kivéve a mosást. Mert nem szabad az elektromos dolgokhoz odaengedni. Persze,ezt anya tanácsolta nekem,hogyha George nem viselkedik, nyugodtan bevethetem.
-Vicy, eljössz velem vásárolni?- kérdezte Katy, amikor kijött a szobájából.
Ez meglepett, mert azóta, mióta nem annyira fényes a kapcsolatunk egyszer se hívott el.
-Persze, mikor mennél?
-Tíz perc és elkészülök. - sietett le anyáékhoz.
Mivel furcsáltam ezt az egészet a kocsiban megkérdeztem tőle,hogy miért hívott el magával?! A válasznak nagyon örültem. Ugyanis azt mondta,hogy szeretné rendezni az összes dolgot köztünk. Nem szeretne veszekedni és szeretné ha olyan lenne minden mint régen. Amikor odaértünk a plázához, nem találtunk parkoló helyet. Nem sokkal később pont készült valaki kiállni, ezért beparkoltunk a helyére. Olyan sok jó cuccot találtunk, mikor bementünk.
- Jujj, de jó!- mutattam az egyik ruhára. Sajna nem volt már annyi pénzem,hogy megvegyem.
Nagyon sok ruhát megvettünk. Igazából Katy vett többet,mert neki két havi zsebpénze még megvolt.  A buszon Katy átadott egy szatyrot...
-Tessék, ajándék.
-De mi ez? - kérdeztem.
-Ne vacakolj, csak nyitsd ki!
Az a ruha volt benne amit mutattam neki az elején. Annyira örültem neki,hogy nem győztem megköszönni. Nagyon jól éreztem magam, és nagyon örültem,hogy végre  megint kialakulhat köztünk az a viszony,ami régen is volt. Sokat beszélgettünk. Bepótoltuk azt,ami nyáron elmaradt. Katy elmondta,hogy ő nem tartja magát nagyra, de pár ember elvette az önbizalmát, és, azért ilyen, mert így jobban érzi magát. Mondtam neki,hogy csak adja önmagát,mert nem kell megjátszania semmit. Például,hogy mennyire beképzelt. Californiában nem volt ilyen. És itt sem kell. Erre azt válaszolta, hogy megpróbálja, aztán leszálltunk a buszról. Senki nem volt otthon. Az üzenőfalon ez volt : ' Elvittük Georget fagyizni,majd jövünk.'
-Aha, jól van. -bólintottunk egyszerre.
-Segítesz holnapra ruhát választani?-kérdeztem tőle,mert nem tudtam eldönteni,hogy melyik szoknyát vegyem fel.
-Persze. Nézünk utána valamit?
-Aha.
Miután kiválasztottuk az ünneplőt, bekapcsoltam a tévét. De semmi jót nem adtak,végül a Helyszínelőknél maradtunk.

✖Prológus

Sziasztok üdvözöllek az oldalamon! Ha tetszik a blogom iratkozz fel, így majd rendszeresen tudod követni a részeket. ☺

A történetről:

Victoriának hívnak. A szüleimmel éltem Californiában. De apa áthelyezése miatt Hollywood-ba kellett költöznünk. Két testvérem van. Egy nővérem, és egy öcsém.

Családtagok:
Jennifer Pitt(anya)
Robert Simpson(apa)
George Simpson(öcsi)
Katy Simpson(nővérkém)
Barátok:
Emma Peterson
Clara Payne
Ryan Cooper
Tanárok:
Louis Tomson
Mrs.Angel
Sarah Hill