-Csinálj valamit a hajammal,kérlek!- mondtam neki rémült arccal.
Katy hangosan felnevetett.
-Persze, hahaha... nagyon vicces, de most segíts légyszi!
-Jól van, jól van. Mosd meg!
-Mi? Tegnap mostam hajat. Méghozzá azzal,amit te vettél.
-Ami a bal oldalon volt?
-Igen.
-Az a balzsam. A jobb oldali a sampon. Nem olvastad el?
-Siettem, basszus. Ajj. - sütöttem le a szemem.
-Mosd meg és kivasalom neked. Két perced van.
Gyorsan a kád felé hajoltam és megmostam a hajam. Ezután megszárítottam.. Katy pedig kivasalta. Kölcsön adta a lemosót, így a sminkem is tökéletes lett. Végülis évnyitóra mégis csinosan kell mennem. Szokás szerint rosszul indul a reggelem, amikor valami ünnepély van. Talán mert ki kell öltözni és kellemetlenül érzem magam. Még volt időm a vasalás és a smink elkészítése után.. így nem kellett kapkodnom a reggelinél sem. Anyu csomagolt egy szendvicset, aztán már indultam is volna,amikor apa kijött a szobából.
-Állj!- szólt utánam apa, de Katy is visszafordult.
-Jajj, hagyd már apa. -mondta Katy.
-Haj rendben.
Mért végig apa.
-A sminket meg lemosod!-jelentette ki.
-De apa!-förmedtem rá. Ő pedig Katyvel és anyával kacagni kezdett.
-Most mi van? - néztem értetlenül.
-Csak vicceltem, butus. Katyvel is eljátszottam régebben. Gondoltam hátha elhiszed te is.
-Aha, biztos.-válaszoltam, de közben nem is figyeltem annyira rá,mert csak a sulin járt az eszem,hogy vajon befogadnak-e majd.
Katyvel kimentünk a kocsihoz.
-Ha bármi gond van szólj. Esetleg,ha...
-Esetleg ha szemétkednek velem, szóljak és majd elintézed. Tudom,tudom. Felfogtam oké? Nem lesz gond. És nem kell megvédened.
-Oké, én csak szóltam.
-Ahogy mindig. - mosolyodtam el.
Amikor a sulihoz értünk én kiszálltam, Katy pedig leparkolt valahol. A diákok még az udvaron álltak.
Mindenki csoportot alakított. Csak én álltam egyedül a suli közepén.
Két perc múlva már Katy is mellettem állt.
-Na menjünk. Tudakoljuk meg,hogy melyik a mi osztályunk. - mondta és el is indult. Én még ott álltam egy fél percig.. aztán odamentem az egyik csoporthoz.
-Sziasztok! Vicy vagyok,még új és a 10/a osztály tagjait keresem.
-Mi vagyunk azok. - szólt egy ismerős hang.
-Emma?
-Személyesen!-mosolyodott el.
-De régen láttalak, te jó ég!
Régebben Emma volt a legjobb barátnőm.
Még Californiában. Szinte mindent együtt csináltunk. Csak aztán családi okok miatt 4. osztályban elment. Akkor elváltunk egymástól. Annyira örültem neki.
Meg persze annak is,hogy nem vagyok egyedül. Amikor bementünk a terembe.. még volt 5 percünk arra,hogy meséljünk pár dolgot. Emma mondta,hogy üljek mellé.
Lepakoltam a cuccaimat a mellette lévő asztalra, aztán szerettem volna elhívni hétvégén a plázába, de az ofő bejött a terembe.
-Jó napot! Szinte senki nem vette észre,hogy bejött, csak Emma és én.
-Jó napot!- köszönt hangosabban,mire mindenki rá figyelt.
-Köszönöm. Megtiszteltetés,hogy figyelnek rám.. már az első nap. Mindjárt lemegyünk az aulába és elfoglaljuk a helyünket.
Szokás szerint,aki megszólal az ünnepély alatt osztályfönőkivel megy haza. -közölte és leült az asztalhoz.
-Victoria Simpson!- kiáltott fel a naplóból felnézve.
-Igen?-néztem fel kissé ijedten.
-Gyere ki! Te vagy az új kislány ugye?
-Hát öhmm igen. Én lennék.
-Ideges vagy?
-Nem, dehogy!-füllentettem,mert nagyon is ideges voltam.
Ideges voltam,mert nem tudtam mi lesz a beilleszkedéssel kapcsolatban.
És mert kellemetlenül éreztem magam a ruhában.
Olyan melegem volt, mintha Afrikában lettem a volna. A víz folyt rólam. És a hajam is kezdett szétjönni. A smink elmosodott.
A hasam pedig görcsölt. Haza szerettem volna menni, de nem tehettem. Az ünnepély halál unalmas volt, mint mindig. Utálom az ünnepélyeket.
A hasam még mindig fájt és egyre rosszabb volt,de akkor még nem volt vége,mert még vissza kellett menni a terembe.
Az ofő lediktálta az órarendet. És a tanárokat akik majd tanítanak minket ebből meg abból.
Egyébként az ofőt Peternek hívják. Peter Cooper.
Mikor mindennek vége lett végre elindulhattam haza. Katynek mondtam,hogy inkább gyalogolok most.
Egyből feltette a szokásos kérdéseit,hogy 'mi a baj, mi történt?!' én pedig győzködtem, hogy semmi gond,csak haza sétálok egyedül.
Komolyan néha rosszabb mint anya vagy apa. Később viszont megbántam,hogy nem kocsival mentem. Úgyanis szakadni kezdett az eső én pedig bőríg áztam. Sőt el is estem,amikor már majdnem hazaértem. Megcsúsztam a sárban, ami az éjjeli eső miatt keletkezett. Gyorsan körbenéztem,hogy nem-e látta valaki. Aztán megkönnyebülten tovább mentem.
-Hahó, ez nem a tiéd? - kiáltott utánam... bevallom egy nagyon helyes srác... Az egyik könyvemet lobogtatta a kezében, ami a táskámból eshetett ki.
-De, köszönöm szépen.- mondtam,amikor visszamentem oda ahol elestem.
-Nincs mit. Nem ütötted nagyon meg magad? -kérdezte. Én csak néztem meredten a földet...
-Nyugi, csak én láttam. Én is csak, azért mert pont jöttem ki.
Mosolyt erőltettem az arcomra. És mutatva megkönnyebülésemet, válaszoltam...
-Nem.
-Akkor jó. Merre laksz?
-Hát öhm, még egy utca.
-Hazakísérhetlek?
-Oh, aranyos vagy, de nem szükséges.
-Szívesen elkísérlek egy darabig... ha a házatokig nem szeretnéd. Legalább megismerhetjük egymást. Kevin vagyok.
-Vicy.- nyújtottam a kezem.
Jól éreztem magam vele. Sokat beszélgettünk. És kiderült az is,hogy ide jár ő is suliba. Csak ő 12.-es.
Megálltunk út közben egy dombnál,ahol elkezdünk hülyéskedni. Csináltunk képeket...és nagyon jól elvoltunk. Még csak most ismertem meg,de azonnal megkedveltem. Később mentem haza, amiért le is szidtak, de a jó hír,hogy Kevin megadta a telefonszámát, és este fel is hívtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése