✖Az utolsó nap

Ma van az utolsó nap a nyári szünetből. Holnap kezdek az új suliban. Őszintén szólva.. nem várom. Nem szeretnék holnap iskolába menni. Újabb beilleszkedés. Új osztály. Új barátok. Szerencsére jó vagyok az ilyen dolgokban. Könnyen szerzek barátokat és könnyen illeszkedem be,de most.. most valahogy félek ettől az egésztől.. Apára viszont haragszom,mert nem iratott be abba a tánc suliba ahova én szeretnék járni. Nem szeretne kidobni pénzt ilyenekre. Pedig nem dobná ki,mert szeretek táncolni és fejlődnék is. Na mindegy...
Miután kiszálltam az ágyból, felöltöztem és lementem reggelizni.
-Vicy, anya azt mondta, menj el a boltba!-mondta Katy,amikor leültem az asztalhoz.
-Katy, én neked mondtam,hogy menj el! -szólt anyu, mikor kijött a fürdőszobából.
-De anyu, mindig én megyek. Vicy is el tud menni. Ugye George?
-Igen, Vicy is elmehet.- mondta George, aki azért ért egyet Katyvel,mert megígérte neki...hogyha 'népszerű' lesz mindenhova elviszi magával. A hat éves öcsém még nem érti ezeket a dolgokat, szóval megtudom érteni szegényt. Katynek nincs esélye ilyen téren. Nem tud énekelni,mert nincs jó hangja... de akkor is azt hiszi,hogy született tehetség,mert egyszer elhívták valahova énekelni, és valakinek megtettszett a hangja. Valahogy így volt.  Na mindegy.. Vele azóta rossz a kapcsolatom mióta elköltöztünk. Californiában nem volt ilyen, de apa áthelyezése őt is megrázta.
-Anya! Én ma nem tudok vásárolni,mert dolgom van.  - pattant fel Katy az asztaltól.
Pár perc múlva apa is megérkezett.
-Sziasztok!
-Szia apa! -rohant le a lépcsőn Katy. - Tudom,hogy eddig nemet mondtál, de nagyon fontos lenne, hogy elvigyél magaddal a koncertre. Beszélnem kell valakivel.  Légyszi,légyszi,légyszi.
-Nem, nem és nem! - válaszolt apa, és letette a táskáját a székre.
Én felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. Közben előszedtem a szekrényemből pár ruhát. Próbáltam kiválasztani,hogy  másnap mibe megyek. Amikor kinyitottam a másik szekrényt egy tucatnyi játék kiborult a szekrényemből.
-GEORGE! - kiáltottam.
-Mi van már? - mondta, amikor megállt a szobám előtt.
-Ez..ez..ez... ez mi ez? - néztem az összes kis autót és legót ami a lábam előtt hevert.
-Hát anya mondta,hogy takarítsak össze,mert jönnek a nagyiék. Bocs. - húzta el a száját.
-És ez neked takarítás? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Jól van na! Nem volt elég energiám.-mondta én pedig becsuktam az ajtót előtte, aztán egy perc múlva újra kinéztem.
-Várj csak! Ezt te fogod összeszedni!
-Ajj, oké. De mit kapok cserébe?
-Egy tanácsot : A szobám tabu, tilos belépni engedély nélkül. Ha nem akarod,hogy szóljak anyának, megfogadod a tanácsom.
-Megfogadom!- mondta, és elkezdte összeszedni a játékait. Ezzel mindig megtudom győzni, ha azt mondom szólok anyának, megijed. Mert akkor két és fél hétig ő takarít a lakásban. Kivéve a mosást. Mert nem szabad az elektromos dolgokhoz odaengedni. Persze,ezt anya tanácsolta nekem,hogyha George nem viselkedik, nyugodtan bevethetem.
-Vicy, eljössz velem vásárolni?- kérdezte Katy, amikor kijött a szobájából.
Ez meglepett, mert azóta, mióta nem annyira fényes a kapcsolatunk egyszer se hívott el.
-Persze, mikor mennél?
-Tíz perc és elkészülök. - sietett le anyáékhoz.
Mivel furcsáltam ezt az egészet a kocsiban megkérdeztem tőle,hogy miért hívott el magával?! A válasznak nagyon örültem. Ugyanis azt mondta,hogy szeretné rendezni az összes dolgot köztünk. Nem szeretne veszekedni és szeretné ha olyan lenne minden mint régen. Amikor odaértünk a plázához, nem találtunk parkoló helyet. Nem sokkal később pont készült valaki kiállni, ezért beparkoltunk a helyére. Olyan sok jó cuccot találtunk, mikor bementünk.
- Jujj, de jó!- mutattam az egyik ruhára. Sajna nem volt már annyi pénzem,hogy megvegyem.
Nagyon sok ruhát megvettünk. Igazából Katy vett többet,mert neki két havi zsebpénze még megvolt.  A buszon Katy átadott egy szatyrot...
-Tessék, ajándék.
-De mi ez? - kérdeztem.
-Ne vacakolj, csak nyitsd ki!
Az a ruha volt benne amit mutattam neki az elején. Annyira örültem neki,hogy nem győztem megköszönni. Nagyon jól éreztem magam, és nagyon örültem,hogy végre  megint kialakulhat köztünk az a viszony,ami régen is volt. Sokat beszélgettünk. Bepótoltuk azt,ami nyáron elmaradt. Katy elmondta,hogy ő nem tartja magát nagyra, de pár ember elvette az önbizalmát, és, azért ilyen, mert így jobban érzi magát. Mondtam neki,hogy csak adja önmagát,mert nem kell megjátszania semmit. Például,hogy mennyire beképzelt. Californiában nem volt ilyen. És itt sem kell. Erre azt válaszolta, hogy megpróbálja, aztán leszálltunk a buszról. Senki nem volt otthon. Az üzenőfalon ez volt : ' Elvittük Georget fagyizni,majd jövünk.'
-Aha, jól van. -bólintottunk egyszerre.
-Segítesz holnapra ruhát választani?-kérdeztem tőle,mert nem tudtam eldönteni,hogy melyik szoknyát vegyem fel.
-Persze. Nézünk utána valamit?
-Aha.
Miután kiválasztottuk az ünneplőt, bekapcsoltam a tévét. De semmi jót nem adtak,végül a Helyszínelőknél maradtunk.